Hát csókolom mindenkinek a ráncos kis kacsóját, csak nem haza evett a penész a fesztiválró'? De bizony, ki is pihentem már aranyosan, jó kis délutáni alvásokkal tegnap meg ma is, rájöttem szeretek délután aludni, sokkal stresszmentesebb, mint az esti, mert nem kell félni, hogy kialszod-e magad, hisz még este úgyis tudsz:)
Gondoltátok volna, hogy a PAFE beszámoló második sorában a délután alvásról lesz szó?:D Ugye... persze, hogy nem,  így hát csapjunk is bele a jól bevált naplós megoldásba, amit most mint a címből is látjátok két részletben teszek meg, egyrészt mert kurva hosszú, másrészt mert rohadtul elfárad a kezem, harmadrészt így több bejegyzés lesz májusban:D
Csütörtök (jaj, nem lesz rövid, előre szólok:)): Ha jól emlékszem ez volt a nyitó nap vagy mi a tököm... baszott rég volt, meg is nézek egy programbontást, hogy mik voltak, hátha ez segít...pillanat...na ez itt tényleg csak egy pillanat volt, látjátok, sosem hazudok:D szal igen, olyan 15 körül érhettünk oda és indultunk is a megfelelő sátorhelyért, ami egy szép napos dombocskán volt, ez azért jó, mert a részeg arcok nem pisikélnek oda, hisz mint tudjuk valami faféle tövét sokkal-sokkal jobb érzés:) és mivel ilyen ott nem volt úgy éreztem biztonságban vagyok... A felállítás (sátor:)) során Clarence picit megsérült, mert ügyetlen vagyok és alkoholista. De kiheverte, mert egy hős, meg igaziból sztem csak arcoskodásból csinálta, a sebhelyekkel ugyanis jobban lehet csajozni... plusz Solyóm úr is bejelentkezett, hogy ha gondolom, akkor Clarinek egy közt. érdem érem, amiért viharban is, szakadtan is, egy rothadó gyurkó testtel a belében is... él...:D
A fesztek utáni elengedhetetlen sátorsztár dicséret után, akkor végre a koncik. Először volt Paso fél8kor, de az csak kb 40 percig esőben (jó volt, mert sok sláger ment az elején, rossz volt, mert begöndörödött a hajam:D), ugyanis futni kellett át fruttikákra, akik hangoltak, amíg én ugyanezt tettem a pultnál és így felkészülten estünk egymásnak, ami nagyon jó is volt, a nap koncertje... bár be kell valljam, itt kaptam meg először, hogy nem ugyanaz, ez a TaknyosKölykök formáció azért mint az AT... meg másik helyről az is bejött, hogy G-nélkül nem tudok úgy lealjasodni... nos ezek mind igazak... Az egyik kedvenc filmemből, a Cserepcsapatból idéznék: "Szív nélkül nem megy"... bizony szükség van Rád tündérbogaram, ahogy Gene Hackmannak is szüksége volt Keanu Reevesre...Na de ne szomorkodjunk, mert csaptam én azért, Fruttik után Kiscsillagon, bár ez inkább csak volna, hiszen "Kedvenc" alter ikon L. András, kiborult egy technikai hibán és nem volt hajlandó tovább játszani....... ez milyen basszus, megértem, hogy ő profi, meg mittomén, de egy AT ilyet sohasem tenne, ha kell hangszerek nélkül is játszunk Nektek:D Lecsó viszont jó arc volt, zenét írt rá, meg játszott volna ő sztem tovább...na mind1, ez kicsit csalódás volt...Ezután pedig csapdába estünk a nagy színpadnál, majd pedig letargiába, hogy hova menjünk, de végül csak lett valami, jagerbar vagy ilyesmi, nem emlékszem pontosan, majd Clarence jó barátként befogadott és pihengettem, a dombomon, aminek sajnos szokása volt lejteni, így kb az a két pöcök tartott, ami Clar keleti oldalán volt ledöfve:D
Péntek: 9-ig lehet aludni egy napsütötte dombon májusban..ez a törvény:D Ez rövidebb történet lesz, hiszen haza kellett mennem edzésre, a 16órás busszal, ami egyenes Zsámbékfalvára vitt... so felkeltem, mindenféle másnapos problémákkal, fej-, torok-, hátfájás--->algo, c-vitamin, túrosbatyú, kakaó---> meggyógyultam:D  Azóta hiszek a zacskós kakaó erejében, sztem az lehetett ami segített:D Ezután be a citybe, fagyikázni, meg kézmosással rendelkező kajáldát keresni. Ez nehezebb volt mint gondoltam, mert az egyik hely tele volt, a másik meg mosdó-mentes, úgyhogy a teszkós-fűbenevős verzió győzőtt. A tejszelet jó dolog. Jött is a buszom és okosba haza is vitt, ahol edzettem és a saját ágyamból vágytam az ekkor már holdsütötte, viharáztatta dombocskámra....
Folytatása következik..