Bizonyám, jól látjátok, rendhagyó hétvégénk van, ugyanis a MUZIK ma inkább csak MZIK (mekkora... Indulhatna új rovat is! :D), mert a nagy Eddá-t (Kisbetűvel??? Látod amit írsz? Hülye vagy? Így kell: EDDA!!!!) semmiképpen sem nevezném undergroundnak (hhááát igeeen, deee... kezdenek kurvulni Ők is, mert most z a népszerű, tod hogy van ez!), bár ha belegondolok a klip sem teljesen állja meg a helyét (MZI - bár így már azt sem tom, h mit jelentene! :D), ennek ellenére nem tudtuk megkerülni ezt a remek kis zenét. (remekebb, mint a begre!) Hiszen, hogy is vehetné bárki is azt a bátorságot, hogy szó nélkül elmenjen a magyar rockzene fenegyereke mellett, aki nem más, mint: a nemzet bikája... a példakép... az ikon... a frontember akinek előmelegetített páholya van az olimpuszon (kifogyhatatlan bőrdzseki készlettel)... Akinek tanácsai és ötletei beragyogják és fényt hoznak megfáradt kis Hazánkba! Hölgyeim és Uraim: PATAKY ATTILA!!!! - többek között Ő miatta vettem 2 hete bőrdzsekit! :D
Nos a jól megérdemelt hypeolás (HYPE, HYPE... EDDA HYPE!!!) után akkor elmesélem, hogy miért is fért bele ez a zene a rovatba, és hogy miért éppen ezt a számot választottuk:
A történet egy esős, késő tavaszi délutánon kezdődőtt, a helyszín "Vár"palota (ellnézést, h barátunk elkövetett némi helyesírási hibát, de akkor ezt most javítottam asszem... :D) és a Pannónia fesztivál volt. Jobb programot nem találva (nem is lehettt volna jobb! ;)) ellátogattunk a nagyszínpad elé, ahol Atis már elemi erővel játszotta a nagyobbnál nagyobb slágereket, de akkor... BÁMMMM!!! És felcsendült valami új... valami ami más megvilágításba helyezte az Eddáról (akarod mondani EDDÁ-ról) addig alkotott képet, idilli pillanat volt, ahogy Patakyval együtt énekelte a tömeg, hogy "totálbrutál vagyok, totálbrutál" (tegyem hozzá, sokan, nagyon sokan azok is voltak!) és utána ez a félisten (=Atis, a táltos) belehúzott a kalinkás üvegbe (na sztem itt imádtuk Őt meg végképp! :D bár mi anyagi megfontolásból maradtunk az Alaszka vodkánál! :D) és felinvitált a színpadra körülbelül 50 leányt - na meg itt - (ami tegyük hozzá meglehetősen kellemes módja a kapuzárási pánik kezelésének:D), valami csodálatos volt, szerintem ezek azok a dolgok amiket az ember sosem felejt el:)
Szóval köszönjük meg ezt a kellemes kis zúzást Attilának, én pedig végezetül szeretnék minden Kedves Rajongónknak kakaós tejbevonó masszában és vazelines virgácsban gazdag Mikulást kívánni:) - hmmm... na ki a Buzi, buzikám???? Vazelines??? ...hujjujjujjj...
\m/ TOTÁLBRUTÁL \m/
Végezetül, eme frappáns felvezetés után annyit még, hogy rajongói lettünk ennek az életérzésnek - de ez kiderült az ömlengésből :D -, és vazelines virgács, no meg tejbevonó massza tőlem, Nektek! Puszi-pacsi...
Jah, majdnem elfelejtettem, csak h tudjátok kiről beszélünk, ha ATISt emlegessük: KUKUCS!
Utolsó kommentek